Kutyafajták, amelyek az évek során drámai változáson mentek keresztül – 1. rész
Öt kutyafajta, amelyet a tenyésztés alapjaiban formált át az elmúlt évszázad.
Kutyafajták, amelyek az évek során drámai változáson mentek keresztül – 1. rész
A kutyák évezredek óta élnek együtt az emberrel, ám az utóbbi 100–150 év tenyésztési gyakorlata sok fajtát gyökeresen megváltoztatott. Ezek a változások nem mindig az egészséget vagy a funkcionalitást szolgálták, sokkal inkább az esztétikai elvárások kerültek előtérbe.
Ebben a cikksorozatban olyan fajtákat mutatunk be, amelyek megjelenése és testi felépítése látványosan eltért az eredeti típustól. Az első részben öt ilyen kutyafajta szerepel.
1. Angol bulldog
Az eredetileg sportos, izmos, aktív kutya volt. A 19. századi példányok hosszabb orrúak, könnyebben mozgók voltak, és kevesebb légzőszervi problémával éltek.
A mai bulldog erősen rövidített orrú, túlzottan széles mellkasú, gyakran mozgásában korlátozott. A brachycephal szindróma, a bőrredők gyulladása és a hőszabályozási problémák ma már szinte fajtajellemzőnek számítanak.
2. Német juhászkutya
Eredetileg munkakutya volt: erős, kiegyensúlyozott, hosszú távon terhelhető. A régi típus egyenesebb hátú, arányosabb testfelépítésű volt.A modern kiállítási vonalaknál a túlzottan lejtős hát vált hangsúlyossá, ami számos mozgásszervi problémához vezetett. Ma már jelentős különbség van a munkavonalas és a kiállítási egyedek között.
3. Mopsz
A korábbi ábrázolásai alapján a fajta hosszabb orrú, kevésbé torzult koponyájú volt. A légzés nem jelentett akkora problémát, mint ma.
A jelenlegi mopsz extrém rövid orra súlyos légzőszervi, szemészeti és hőháztartási gondokat okoz. A fajta jó példája annak, amikor a „cuki” külső egészségügyi árat követel.
4. Tacskó
A mindig is hosszú testű fajta volt, de az eredeti példányok arányosabbak, stabilabb mozgásúak voltak.
A modern tacskóknál a túlzottan megnyúlt gerinc és rövid lábak miatt gyakori a porckorongsérv és más gerincproblémák. A funkció (kotorékvadászat) háttérbe szorult a küllemmel szemben.
5. Shar pei
A eredetileg ráncos volt, de messze nem annyira, mint a mai egyedek. A ráncok funkcionálisak voltak, nem túlzóak.
A modern shar pei esetében a túlzott bőrredők bőrgyulladásokhoz, szemproblémákhoz és krónikus fertőzésekhez vezethetnek. A fajta egészsége sok esetben kompromisszumot szenvedett a küllem javára.
Mi a közös ezekben a fajtákban?
Mind az öt esetben megfigyelhető, hogy a tenyésztési irány eltolódott a szélsőséges megjelenés felé. Ez nem egyik napról a másikra történt, hanem évtizedek alatt, gyakran jó szándékkal, de nem mindig jó eredménnyel.
A változás nem önmagában a fajták hibája, hanem az emberi döntések következménye.
A sorozat folytatásában újabb fajták következnek.
Kép forrása: kashifiqbal.com