„Fracking” – mi ez, és miért nem beszélünk róla?

„Fracking” – mi ez, és miért nem beszélünk róla?

A „fracking”, vagyis a hidraulikus rétegrepesztés nem valami távoli, elvont technológia, és nem is egy sci-fi kifejezés. Egy nagyon is létező módszer, amelynek célja, hogy a föld mélyén rekedt földgázt felszabadítsák.

A gyakorlatban ez úgy történik, hogy több kilométer mélyre fúrnak, majd nagy nyomással vizet, homokot és különböző vegyi anyagokat préselnek a kőzetbe. Ezek a folyadékok mikrorepedéseket hoznak létre, amelyek mentén a gáz ki tud szabadulni.

Első ránézésre mindez pusztán technikai kérdésnek tűnhet, valójában azonban nagyon is emberi és helyi ügy. Vízről, levegőről, egészségről és a jövőről szól. Arról, hogy mikor születik egy döntés valódi következményismeret alapján, és mikor ír felül mindent az az egyszerű logika, hogy „energiát kell termelni”.

Kockázat, kritika és tiltás

A frackinget világszerte súlyos kritikák érik. Az egyik legnagyobb kockázat a vízbázisokat érinti. A repesztéshez használt hatalmas mennyiségű víz és vegyi anyag nem minden esetben marad ott, ahová szánják. Ha ezek a folyadékok a talajvízbe jutnak, ivóvíz-forrásokat szennyezhetnek, és mérgező anyagoknak nyithatnak utat.

A levegő minősége és az emberi egészség szintén érintett. A frackinggel járó folyamatok során illékony szerves vegyületek kerülhetnek a levegőbe, több területen pedig már rákkeltő benzolt is kimutattak. A környezetvédelmi szervezetek szerint ezt a kockázatot még szigorú ellenőrzések mellett sem lehet teljesen kizárni.

Bár a technológiát gyakran „átmeneti” vagy „kevésbé szennyező” megoldásként mutatják be, a klímavédelmi szempontok komoly kérdéseket vetnek fel. A fracking során metán szivároghat a légkörbe, amely nagyságrendekkel erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid.

A földtani kockázatok sem elhanyagolhatók. A mélyfúrás és a nagynyomású folyadékbesajtolás hatására mikrorezgések, kisebb földrengések is előfordulhatnak. Ez nem feltétlen jelent azonnali katasztrófát, de olyan tényező, amelyet felelősen nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Nincs olyan, hogy „tiszta” vagy „száz százalékban biztonságos” fracking. Nem véletlen, hogy több országban betiltották, vagy legalább moratórium alá helyezték ezt a technológiát.

Helyi kockázatok és társadalmi következmények

Magyarországon sokan mégis úgy gondolják, hogy mindez tőlünk távol történik. Pedig nem így van. Békés megyében, Sarkadkeresztúr és Nyékpuszta térségében frackinghez köthető technológiákat alkalmaznak földgáz-kitermelésre egy állami és egy magáncég közös projektje keretében.

Civil szervezetek szerint a térségben már mértek határértéket meghaladó benzolszintet a levegőben, és a talajvíz szennyeződésének veszélye sem puszta elmélet. Ezek a kérdések azonban ritkán jelennek meg hangsúlyosan a közbeszédben, pedig közvetlenül érintik az ott élők mindennapjait.

A fracking tehát nem elméleti vita, hanem egy nagyon is konkrét kérdés arról, hogy milyen környezetben akarunk élni, és mit vagyunk hajlandók feláldozni rövid távú energetikai érdekekért.

Földrengések a határ mentén

Románia nyugati részén, például Arad megyében az elmúlt években több 4–5-ös erősségű földrengést is regisztráltak, amelyek a magyar határ közelében is érezhetők voltak. Ezek a rengések Arad és Temesvár környékén lakossági beszámolók szerint is érzékelhetők voltak.

Az ilyen ipari tevékenységek esetében ismert jelenség az úgynevezett indukált szeizmicitás. A folyadékbefecskendezés megváltoztathatja a kőzetek feszültségi egyensúlyát, és kisebb földrengéseket idézhet elő. Ezt a kapcsolatot világszerte vizsgálják, például az Egyesült Államokban vagy Hollandiában.

Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a fracking önmagában általában kevésbé erős szeizmikus forrás, mint más ipari injektálások. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kockázat teljesen kizárható lenne.